Pozitív hírek

Én úgy mentem el február elején Berlinbe, hogy teljesen biztos voltam abban, hogy terhes vagyok. Késett a menstruációm, éreztem a reggeli rosszullétet, fáradékony voltam. Aztán egyszercsak mégis megjött, úgyhogy kicsit szomorú voltam, de nem annyira foglalkoztam a dologgal, mert közben ellopták a pénztárcámat a reptérre menet, megtalálták a pénztárcámat egy albán büfé kukájában, meg Oscar-díjat is nyert Saul fia, szóval legközelebb úgy március közepén tértem magamhoz, amikor egyszercsak belázasodtam, pontosabban hőemelkedésem lett, stabil 37,0 levertséggel, bágyadtsággal. Sosem szoktam lázas lenni, úgyhogy ekkor először gondoltam rá, hogy hú, nem lehet, hogy terhes vagyok? Mint minden rendes ember ilyenkor, ütöttem a google-ba, hogy koraterhesség és hőemelkedés, és meg is találtam a vonatkozó linkeket miszerint ez egyértelmű velejárója lehet a beágyazódásnak, úgyhogy inkább nem vettem be gyógyszert, hanem ágyban és alvással töltöttem a március 15-i hosszú hétvégét.

Aztán amikor nem jött meg, akkor vettem két terhességi tesztet, hátha az egyik nem működik majd. Jól tettem, mert ugyan megvolt a két csík, de a második nagyon halvány volt. Úgyhogy egy egész napot kellett várnom, amikor másnap reggel csináltam egy újabb próbát, amin ugyanolyan halványan, de ott volt a második csík. Ekkor elmentünk venni egy harmadik (másfajta) tesztet, amin keresztnek kellett látszania, ezen a függőleges vonal nagyon erősen látszott, a vízszintes viszont megintcsak nagyon halvány volt, de azt írta a használati utasítás, hogy ha van függőleges, akkor az egyértelműen pozitív. Hát tényleg ilyen nehéz egy normálisan működő tesztet gyártani?

Úgyhogy gyorsan vettünk terhesvitamint, amiről kiderült, hogy már a teherbesés szándékától kezdve szedhettem volna, és felhívtam az orvost, aki három hét múlvára adott időpontot, így elkezdődött egy pokoli időszak, amikor még egyáltalán nem mertem magamat beleélni semmibe, de azért elkezdtem odafigyelni a kajára, elhagytam a délutáni és esti kávét, és a bulizást is igyekeztem feltűnésmentesen hanyagolni, ami elég nehéz volt. 

De a legnehezebb része mégis az volt, hogy semmilyen terhességi tünetet nem produkáltam. Elmaradt a menstruációm, fájdalmasan feszültek a melleim és nagyon éles lett a szaglásom, de egyetlen egyszer sem émelyegtem, nem volt hányingerem, így egyszer sem hánytam, nem szédültem, nem fájt a fejem, a fáradékonyságom pedig egyenes következménye volt a kávézás csökkenésének, soha nem éreztem olyan fáradtságot, hogy el tudnék aludni napközben, simán csak este aludtam el hamarabb. Ettől viszont iszonyatosan stresszeltem, hogy mindez biztos azért van, mert valami nincs rendben a terhesség körül, és ezért nem émelygek, stb egyáltalán.

Az emberek mindig meg szokták kérdezni, hogy hogyan mondtam el a Rolandnak, de valójában nem mondtam neki semmit, mert kb. a vécéajtón dörömbölt, hogy na mi lesz már. Az élet szép és emlékezetes pillanatai egy pisis pálca és egy vécékagyló fölött történnek ám!