Hány embertől hallottam azt, hogy jön a telihold, meg a szuperhold, meg a napkitörések, meg a havazás, aztán tessék: semmi. Pedig felmentünk a Normafára is (hepehupás utakon, ezt is ajánlják), hátha a szuperhold olyan dolog, amit a kislány szeretne megnézni saját szemeivel is, és szerda hajnalban is felébredtem a havazásra, mint minden évben az első havazáskor, de a gyermek nem reagált semmit.
Egy dolog miatt viszont örültem annak, hogy nem indult el a szülés: sikerült ugyanis megfáznom. És nem, nem a Normafán, hanem amikor kedden mentünk az orvoshoz, akkor a befagyott ablakú kocsiban is nagyon fáztam, meg amikor a parkolóból odasétáltunk, azt gondoltam ugyanis, hogy erre a kis távra nem veszek fel sálat. (A téli kabátomat nyilván nem tudom összecipzárazni, egy bazinagy sállal szoktam ezt ellensúlyozni, ennek a fel- és levételét akartam megspórolni a nagy eszemmel.) Kedd este már a jógán is tüsszögtem, meg folyt az orrom, éjszaka pedig két takaró alatt izzadtam tovább.
Így azt kifejezetten nem bántam, hogy nem a szerdai levertségemben indultak meg a fájások, gyakorlatilag egész nap aludtam, izzadtam meg forró teát ittam. Úgy döntöttem, hogy a kádfürdő tilalmának is vége, úgyhogy csináltam egy nagy habos fürdőt, hát valami isteni volt beleülni, én mondom, utoljára a tengerben volt ilyen jó. Estére határozottan jobban is lettem, hatalmas adag balzsamecettel (ezt is ajánlják) locsoltam meg a sült céklámat a vacsoránál.
Csütörtökön ctg-vel kezdtem a napot a Róbertben, mostmár rutinosan vettem az automatában egy üveg kólát (zérót, azért ne essünk már túlzásokba), amit a kislány kitörő örömmel üdvözölt, én nem értem, hogyan találta ki magának ezt a kólát, megint szétégette kora reggel a gyomromat. A ctg viszont ennek megfelelően jó lett, még egy 170-es fordulót is sikerült produkálnia, úgyhogy most a méhem is reagált a rúgásokra, de azon kívül semmilyen spontán méhtevékenységem nem volt. Kérdeztem, hogy nem kamu-e, hogy a kólával felpörgetett gyerek adatait csekkoljuk, de azt mondta a szülésznőm, hogy nem, mert ez jelzi, hogy minden jól működik, rendben és gyorsan átjut hozzá minden táplálék, van még helye és ereje mozogni.
Úgyhogy felhívtam a masszőrt, pénteken megyek a szülésbeindító masszázsra, hátha a szombat reggeli ctg elmarad vagy benntartanak vagy valami.
Egyébként nyilván ilyenkor az ember mindent mindennel újra átszámol és összevet: az utolsó menstruációm tutin február 16, ez minden kalkulátor szerint november 22-i szülést jelent, igaz, ez egy hetet késő menstruáció volt, aminek február 9-én kellett volna jönnie, jól meg is vezetett, szóval ki tudja milyen peteérés tartozott hozzá. A fogamzás a február 16-i menstruáció szerint március 1 kell hogy legyen, hát én ezt tudom, hogy február 29-én hajnalban Oscar-díjat nyert a Saul fia, én pedig úgy kb két órákat aludtam, a közvetítés, a nyilatkozatok, az utánlövések, a sajtótájékoztató és a podcast között, de még egy Artisjus díjátadó és egy Filmhét záró is belefért a hetembe. Ettől még simán lehet, hogy ekkor estem teherbe, még egy biztos dátum van, március 10-én hőemelkedésem volt, és haza is kellett mennem a munkából, olyan levert voltam, és itt merült fel először bennem, hogy nem beteg és végkimerült, hanem terhes vagyok, ez ha fogamzás utáni 7. napnak számoljuk, az március 3-i fogamzást jelent, ami meg még későbbi szülést. Az első pozitív terhességi teszt pedig március 19-20-i hétvégén volt, még volt olyan, hogy vasárnapi boltzár, ezért a vasárnap is nyitva tartó Auchan patikájában vettem a digitális tesztet, ami végre egyértelműen pozitív volt. Nem olyan egyszerű ez a szülésdi, ahogyan mi azt elképzeljük!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.