Ez a mondat annyit jelent, ami ide le van írva: megvolt a harmadik ctg, pechemre a szülésznőm és az orvosom is pont szülesztett a Péterfyben, én meg ott ültem a Róbertben egy nagyon kedves, ám mégiscsak idegen nővel, amikor a sinus görbék megjelentek a gépen, én meg kérdeztem, hogy ezek mik?
- Méhösszehúzódások. Mégis mire számított négy nappal a terminusa előtt?
Ezen annyire bepánikoltam, hogy a pulzusom is láthatóan felment, én ugyanis az egészből semmit nem éreztem, sőt, november 11-én még úgy voltam vele, hogy bőven van még 10 napom elkezdeni ezt a szülésesdit.
Az, hogy vannak méhösszehúzódásaim, az jelentheti ezt is, meg azt is, hogy már most hétvégén meglesz a baba. Az tény, hogy egész pénteken nagyon furán éreztem magam, mint amikor az ember érzi, hogy beteg lesz, de még csak bújkál benne valami, Roland is riadtan meredt rám egyszer-egyszer az Aldiban, hogy minden oké? “Hullasápadt vagy és vonszolod magad.” A méhem fáj, el is kezdtem inni a málnalevél teát, ami egyáltalán nem olyan borzasztó, pláne napi egy csészével, én esténként iszom, elalvás előtt. A gyerek négy kilójának minden grammját érzem, amikor felállok vagy csak simán pózt váltok fekvő helyzetben, egy jóga, egy Pólus Centeres kör, egy ebéd és egy kávézás után a Roland anyukájának négy emeletét egyszerűen fizikailag nem tudtam bevállalni, úgy aludtam el a kanapén, mint egy kisbaba. (Roland teljesen rá van pörögve a magzatvízre, az IKEÁ-ban akart is venni gumilepedőt, hogy terítsük alám, mert másfél liter folyadék folyik el ilyenkor. Nem kaptunk, de mindenhova terítek magam alá egy plédet, nem fekszem közvetlenül a vadiúj kanapé huzatára.)
November 15-én kedden töltöm be a 40. hetet, az orvosomat pénteken nem tudtam elérni, szombaton írt egy smst, hogy kedden menjek be a rendelésére, akkor lesz ultrahang, áramlásvizsgálat és ctg is, hogy mit csináljunk a továbbiakban. Ekkor még aszittem, hogy akkor keddig simán kihúzom, úgyhogy hétfőre be is jelentkeztem manikűr-pedikűrre, hogy a szülőszobába a lehető legjobb formámban tudjak bevonulni.
Aztán vasárnap hajnalban derékba kisugárzó görcsös fájdalomra (mostani értelmezésemben jóslófájásra) ébredtem, a kislány is dúlt-fúlt utána, hogy ez meg mégis mi az isten akart lenni? Nem győztem simogatni, hogy nem történt semmi baj, de az a helyzet, hogy úgy néz ki, hamarosan találkozunk, és ez mindkettőnknek kemény menet lesz.
Annyi mindent akartam még írni: hogy voltam az anyakönyvi hivatalban, az adókártyámért, hogy voltunk az IKEÁ-ban, hogy megérkeztek a bababútorok, hogy voltam babanézőben ikreknél meg vasgyúró babánál is, hogy nászajándékba kaptam egy arcmasszázst, ahol átmasszírozták a zsibbadt kezeimet is, úgyhogy vettem egy teljes testes kismamamasszázst is, de sajnos az nem volt már annyira jó.
A kislánnyal korábban abban maradtam, hogy szerdán Arrival, csütörtökön Nocturnal Animals, ezt a két filmet szeretném még megnézni moziban, utána már jöhet bármikor, szóval a pénteki mocorgással végülis tartotta magát az egyezségünkhöz. Ettől még simán lehet, hogy jövő héten még itt fogok jajgatni, hogy rendszereződjenek már a fájásaim, de bízom benne, hogy vannak előnyei is annak, hogy mégiscsak negyedrészt német a kislány, tudni fogja a dolgát.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.