És akkor betöltöttem a 40. hetet

Furcsa belegondolni, hogyan számolgattam a napokat, hogy végre csinálhassak egy terhességi tesztet, hogy mehessek végre az első ultrahangra, hogy teljen le a 12. hét, és lehessen már világgá kürtölni. Aztán eltelik 40 hét, eljön a szülés feltételezett napja, és nincs semmi. Hiába a pénteki összehúzódások, a hétvégi jóslófájások, ebből nem lesz gyerek, se ma, de még valszeg a héten sem.

Na de kezdjük az elején: 8:20-ra mentünk vizsgálatra a G1-be, vérnyomásom 127-es csúcsot állított be, vizelet negatív, kezdjünk akkor egy ctg-vel, amíg megjön az orvosom. Befektettek egy szobába, ahol nagyságrendileg egy órát feküdtem: először a gép nem akart nyomtatni az istennek sem, majd hiába nyomtatott, a kislány nem akart felébredni a folyamatosan tolt szőlőcukor ellenére sem, sőt, időről időre a jelet is eldobta a gép, és a 120-130-as értékek helyett 50-60-at kezdett mutatni, aminek nem örültem annyira. (Roland mondta: szólj a nővérhívóval! Mondtam ez nem nővérhívó, ezt kell megnyomnom, ha mozogna a gyerek.)

Végül egy kis kóla és egy kis bounty meghozta a gyerek bukfencezési kedvét, és úgy háromnegyedóra múltán szépeket mozgott, a fájásmérőm viszont teljesen egyenes maradt, úgyhogy végre kiszabadulhattam a kötésből, és jöhetett a méhszájvizsgálat, ami különösen kellemetlen volt annak fényében, hogy egyik irányból a kólával felpörgetett gyerek feszített, a másik irányból iszonyatosan csikart a hasam a reggelire tolt szénsavas italtól, és akkor még az orvos is matatott. A méhszáj puha (thx málnalevél-tea), de teljesen zárt, egy ujjnyira ha nyitva van, de inkább az sincs.

Úgyhogy rátértünk az ultrahangra: a gyerek feje már olyannyira be van illeszkedve a zárt méhszájamra, hogy alig sikerült befogni, de az agyi áramlása és a köldökzsinórja is rendben van, még csak másodlagos öregedésű a méhlepény, és bármennyire is szűkösen van már szegénykém, még mindig van bőven magzatvize. Azt én is tapasztaltam mostanában, hogy a hasam olyan, mintha valaki pihegne benne, ami nem lehetséges, hiszen a kislány nem “lélegzik”, de mondta az orvos, hogy de, járatja a rekeszizmait, mintha csak már kint lenne. Csak éppen még bent van, ugye.

Úgyhogy most akkor az a terv, hogy: csütörtökön és szombaton ctg a Róbertben a szülésznőmmel, hétfőn ctg vizsgálat az orvosommal a Péterfyben, és ha még ekkor sincs semmi, akkor kedd este felteszik a ballont, és szerdára meglesz a gyerek. Hát a ballonozástól nem lett túl jó kedvem, most így a programcsászár is szimpatikusabbnak hangzik, mint egy ballonozott, oxitocinos szülésindítás. Még a masszázst javasolták, hogy ütemezzem be a hétvégére (a hétvégére! a hétvégén én a kórházból akartam hazajönni, nem masszázsra menni, baszki), a fűszeres ételeket, és az ananászt. A bábakoktél viszont tilos, hiszen full zárva vagyok, azzal csak egy nagy hasmenést tudok magamnak csinálni, ami semmire sem jó: ezt onnan tudom, hogy a vizsgálat után is rögtön rohannom kellett a vécére a kóla miatt, és valóban nem használt semmit.