Merthogy összeházasodtunk, megvan az anyakönyvi kivonat, amit viszünk a kórházba, és így nem az én nevemet kapja majd, hanem az apjáét. Én az orromat adom neki sajnos.
Az esküvő nagyon jó és eufórikus élmény volt, de ez egy terhesblog, úgyhogy csak annyit írok róla, ami őt érinti: nagyon jól viselkedett végig, csak amikor már a sokadik monológba kezdett az anyakönyvvezető, Hemingway-soraival búcsúzva, akkor kezdett el teljes erőből kalimpálni, hogy na elég a dumából. Egész nap szokatlanul aktív volt, de azt gondolom, hogy az én izgatottságomat tükrözte, érezte, hogy ez egy nagy nap, gyakorlatilag végig fent volt, ami nem kis szó, mert fél ötkor kerültünk ágyba.
Közben megjött a kenettenyésztésem eredménye, és a streptococcus, ami a természetes szülést annyiban fenyegette volna, hogy végig antibiotikumot kellett volna kapnom, végül negatív lett, de egy másik érték viszont pozitív, amire kaptam gyógyszert a dokimtól. Három, azaz három gyógyszertárban voltam, mire tudtam venni, az egyikben helyettesítőt akartak adni, és amikor mondtam, hogy hát most így nem variálnék a hatóanyagokkal, gondolom nem véletlenül írta ezt az orvos, akkor a szakképzett patikus visszakérdezett, hogy “miért?”. Majd amikor a hasamra mutattam, azt mondta, hogy elnézést, nem vettem észre, hogy terhes. Mindegy, kiváltottam végül, és három éjszaka alatt el is használtam, úgyhogy ez a rész ez pipa, megoldva.
De utána lementem a hőn szeretett háziorvosomhoz, hogy írjon ki táppénzre. Szerencsére szabadságon volt, így a helyetteséhez kellett mennem, aki rögtön bepróbálkozott azzal, hogy nem fogad soron kívül, nézzem meg, milyen sok a beteg, mondtam hogy hát izé, ezért kell soron kívül fogadni a terheseket, hogy ne várjanak együtt a betegekkel, ha már nem tartanak fenn nekünk külön egészséges rendelést, mert akkor ugye nyilván akkor jönnék. Átlapozta a kiskönyvet, majd mondta, hogy jó akkor felvesz táppénzre, és két hét múlva jöjjek a papírért. Mondtam, hogy hát nekem nem biztos, hogy van még két hetem, majd ő is kérdezte, hogy “miért?”. Na most az egy dolog, hogy ott van a kezében a kiskönyv (fejjel lefelé, ez valami háziorvos betegség?), benne a dátummal, de a szülész papírján is ott volt a dátum, mindegy, aztán szabadkozott, hogy “elnézést, nem vettem észre, hogy ennyire előrehaladott.” A táppénzt le kell állítani, amikor megindul a szülés, mert a CSED-et a szülés napjától kértem, ezt telefonon is meg lehet tenni, és bárki lejöhet majd a papírért, amit a munkáltatómnak kell adni, nem kell megvárni a gyermekágy végét vele. Így most november elején megkapom az utolsó teljes fizetésemet, aztán a táppénzt és a CSED-et egyben folyósítja majd nekem a munkahelyem, mert ők lesznek a kifizetők a továbbiakban is.
A gyerek mintha kicsit leszállt volna, de csak abból gondolom, hogy rendes melltartót nagyon rég nem tudtam viselni, mert a merevítő mindig beleállt a hasamba, és egyszerűen nem kaptam benne levegőt, úgyhogy vettem egy szoptatós melltartót, ami szintén nem volt túl kényelmes, és a régi sportmelltartóim is csak annyiban váltak be, hogy legalább nem ékelődtek a hasamba, szűknek nyilván nagyon szűkek voltak. Most a Cure-koncertre gondoltam kivételesen melltartót veszek, ezt a három órát csak kibírom, és láss csodát, már nem állt bele a hasamba a merevítő, és akkor néztem meg, hogy jé, mintha tényleg lejjebb lenne, mint eddig volt.
Egyik éjjel volt is valami: nem tudom, hogy jóslófájás-e, nagyon kemény volt a hasam, a gyerek nagyon mozgott, de annyira, hogy felébredtem a fájdalomra, amit egy ideig figyeltem, hogy ez most vajon az-e, aztán inkább visszaaludtam, szóval gondolom nem az volt. A szülésznő azt mondta, hogy egy erősebb mozgásra adott erősebb méhkeményedés lehetett, mindenesetre a kispapa kicsit bepánikolt tőle, hogy úristen, mostmár tényleg bármelyik pillanatban megérkezhet a gyerek, és még nincs felfúrva a bicikli a falra! Remélem nem fogják emiatt elvenni tőlünk a gyereket.
Megvolt az aneszes felvételem is, ami egy vérnyomásmérésből és egy EKG-ból áll, meg sok-sok papír prezentálásából. Megkaptam a szerződést is, amit akkor majd a szülésre kell visszahozni aláírva, ezt a szülős táskából nem szabad kifelejteni. Az aneszes felvétel 18 ezer forint volt, és vettem egy CTG-bérletet is 23 ezer forintért, egyébként 5 ezer forint lenne darabja a vizsgálatnak. A kasszánál csodálkozva láttam, hogy csak hétfőtől péntekig üzemelnek, a kicsit barátságtalan lány azt mondta, hogy hétvégén csak készpénzzel lehet fizetni, amikor mondtam neki, hogy mi azzal nem tudunk és nem is fogunk, akkor a vállát vonogatta, úgyhogy ezt majd egy alkalmasabb időpontban kiderítem, belőle annyit lehetett kihúzni, hogy ő számla ellenében tud elfogadni OTP Egészségpénztári kártyát, pénteken este 7-ig és hétfő reggel 9-től, a kettő között készpénzzel lehet fizetni is kész, szóval az a lényeg, hogy ha hétvégére esne az eltávunk, akkor a számlát már előtte be kell szereznünk, vagy több részletben fizetünk?
A CTG-szoba pont foglalt volt, így egy szülőszobába ültünk be, ahol a szülésznőm első szülését vezette a Róbertban, pont véletlenül kádban, úgyhogy a szülésznőm és a kád is fel van már avatva. A kislányt az előző esti Cure-koncert nagyon kifárasztotta, ott végig bukfencezett (egyszer ki is mentem “pihenni”), most meg az istennek nem akart felébredni, csak nagy noszogatásra volt hajlandó forogni egyet-kettőt, ezt úgy tűnik, apukájától örökölte, ő is ilyen nehezen keleszthető. A szívhang is jó volt, meg a fájásmérés is, jövő hét pénteken folytatjuk.
Vagy ha elfolyik a magzatvíz vagy már stabil ötperces fájások vannak.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.