21. hét, megnéztünk egy szülőszobát

Ha előszörre és másodszorra nem is, harmadszorra csak sikerült összehozni, hogy megnézzünk egy szülőszobát. Én gondolatban már teljesen ráhangolódtam arra, hogy az Istvánban fogok szülni, az egyetlen félelmem csak a többágyas szobák miatt van, és ott is csak azért, mert az Istvánban nem adhatod le a babát, 24 órán át veled van, és egy többágyasban bizony szépen felkeltik egymást a gyerekek. De ne ugorjunk ennyire előre.

Szóval vasárnap mentünk az Istvánba a szülészetre, ahova én ugyan ismertem már a járást a barátnőim miatt, de mint kiderült, csak a szülészetre, a szülőszobát fogalmam sem volt, hol keressem. Két extra barátságtalan ember irányított el minket  a megfejtéshez, aztán eljött a szülőszobák mélyéről a szülésznőnk, akivel most találkoztunk először. Az első meglepetésem és megnyugvásom az volt, hogy úristen, milyen magas, ami lehet, hogy hülyén hangzik, de tök jó volt tudni, hogy valaki olyan lesz velem a szülésem alatt 20 órán keresztül, aki tudja, hogy milyen érzés magasnak lenni. (Ha valaki még tudja követni, akkor egy terhesgondozásban részt vesz: egy szülész-nőgyógyász, egy védőnő, egy háziorvos, esetemben egy endokrinológus, és akkor most csatlakozik a körhöz egy szülésznő is.) Ő viszont extra kedves volt, az elején elmondta a hivatalos dolgokat egy ún. vajúdó szobában, ahol fotelek vannak, itt mondta az egész dolognak a folyamatát, további tennivalókat, aztán megmutatta a szabad szülőszobábakat. Az Istvánban összesen 5 szülőszoba van, négy hagyományos és egy alternatív, illetve van ez a vajúdó, tehát egyszerre hatan tudnak “szülni”, a mi szülésznőnk rekordja 12 párhuzamos szülés volt, de azt mondta, hogy az elmúlt években csökkent a születések száma, amin kicsit csodálkoztam.

Szóval ha elfolyik a magzatvíz és/vagy 5 perces fájásaim vannak már, akkor hívom őt telefonon, ő beszél a kórházzal és a szülészorvosommal is, nekem csak őt kell hívnom, és vele egyeztetni arról, hogy mikor induljak el a kórházba. A kórházban megvizsgálnak, kicsit adminisztrálnak, aztán beraknak valamelyik szülőszobába. Fontos infó, hogy ekkor kerülünk fel az alapítványi szoba várólistájára is, szóval minél korábban érkezünk, annál hamarabb lesz esély bekerülni az egyágyas szobába, aminek az Istvánban elég nagy jelentősége van, mint írtam feljebb. De túl korán érkezni sem jó, mert akkor meg hazaküldenek, ki kell ezt találni okosan! 

A szülőszobán van egy ágy, amin lehet vajúdni, nekem az fontos infó volt, hogy mindegyik szülőágyat át lehet alakítani szülőszékké is, illetve az alternatívban van egy effektív szülőszék is, de azt első szüléshez ilyen magasság (túl hosszú lábak) mellett nem ajánlotta, nekem meg csak az a fontos, hogy van esély arra, hogy a gravitációt is igénybe vegyük a szülés közben, ha az ágy is lehetőséget ad erre, az tök jó. Az alternatívban van bordásfal, tatami, kötél meg kád, de mindenhova mindent át lehet vinni, ha épp azt szeretném, és a folyosón is van egy zuhany, ha a kádfürdőzéshez nincs kedvem, és inkább egy sámlin üldögélve folyatnám magamra a forró vizet. Téli szüléseknél, mint amilyen az enyém is lesz, állítólag jól esik, és azt is tudom saját tapasztalatból, hogy télen nagyon-nagyon fűtenek a szülészeten. Mindegyik szülőszobában van zenegép,  de szerintem mi a sajátunkat fogjuk majd igénybe venni, ha zenére vágynék majd közben.

A császárról is részletesen kikérdeztem, hogy ha és amennyiben mégis császár lenne, akkor ne legyek felkészületlen, és legyek minden információ birtokában: az Istvánban az apa egyáltalán nem jöhet be a császárra, műtősruhában sem. Cserében gyorsan lezavarják, megkapom egy nagyon kicsi ideig, de aztán kiviszik az apához, főleg azért, mert bent a műtőben nagyon hideg van egy újszülöttnek. Az apa utcai ruhában van a szülés alatt, és ilyenkor neki kell mellkasra venni a gyereket, amit szőrkontaktusnak hívnak, és a Roland teljesen oda van ezért a szóért. Megmutatták azt is, hol fogják lemérni és megmosni a gyereket, szintén az apa jelenlétében, és akkor a szülés után (akárhogy is lesz végül) a miénk az arany óra, amikor betakarva magára hagynak minket a gyerekkel és barátkozhatunk kedvünkre. Ha császáros vagyok, akkor is megkapom a gyereket, és megpróbáljuk mellre tenni, hogy a császár ellenére beinduljon a tej. 

Utána kerülök le a gyermekágyas szobákhoz, amiből van háromágyas és négyágyas, az ötágyast felszámolták, és abból lett az egyik legtágasabb háromágyas. Öt alapítványi szoba van, itt akkor egyedül lennék a babával, illetve egy ember bent is aludhat velem, ezek folyamatosan foglaltak, és csak várólista alapján lehet bejutni. Ha nekem bárki garantálni tudná, hogy az Istvánban kapok alapítványi szobát, egy percig nem hezitálnék, hogy hol szüljek. Egy csomó minden szimpatikus abban amit és ahogy csinálnak a szülés közben és után is, a csecsemőket nem táplálják semmivel, se vízzel, se teával, se cukrosvízzel, ha a tervekkel ellentétben meghalok (és a Roland felveszi az anyasági támogatásomat), akkor is csak anyatejet kaphat a gyerek.

Ennél sokkal rosszabb, hogy mire meghoztam volna a döntést, hogy akkor megyünk az Istvánba, és akkor belevágtunk volna a szülésfelkészítőkbe, kiderült, hogy bár az intézménnyel szimpatizálunk, a személyi feltételek nem biztos, hogy adottak lesznek novemberben, amennyiben a választott szülésznőnk éppen most mond fel, és próbálja elintézni, hogy ennek ellenére választott szülésznőként vezethessen még szüléseket, köztük az enyémeket is. Ha ezt a kórház nem engedélyezi, akkor nála csak a Péterfyben vagy a Róbertben lehet szülni, és bár a Róbert mint kiderült, mindkettőnknek sétatávolságra van az otthontól, azért anyagilag nyilván egy másik kategória.

Úgyhogy most első körben várunk a kórház válaszára, mi egy kicsit gondolkoztunk, de végül úgy döntöttünk, hogy nem kezdünk el másik szülésznőt vadászni, akivel maradnánk az Istvánban, hanem vele maradunk, ha úgy alakul, akkor megyünk a Róbertbe is. Egyébként is meg akartam nézni a Róbertet, akárhogyis lett volna, hogy legyen róla információm, benyomásom, véleményem, most meg, hogy talán tényleg ott kötök ki, végképp szeretném tudni, hogy mit adnak a sok pénzért, úgyhogy első körben akkor nekifutunk még egyszer a Róbertes vizitnek, ez biztos. 

Közben meg jelentkeztünk a szülésfelkészítőre is, felírtak a szeptemberi kezdésre minket, most csak annyi van hátra addig, hogy ésszel kell ennem és sokat kell mozognom. Az evésre nem mondanám, hogy józanul és megfontoltan gyakorlom, viszont még mindig nem híztam semmit, úgyhogy emiatt még engedélyezem magamnak a lustálkodást, és az olyan vacsorákat, hogy Tibi csoki csipsszel és görögdinnyével.