25. hét, nem sikerül jól a terheléses cukorvizsgálat

Mármint a cukros részével semmi gond, de a TSH és az anti-TPO adataim sajnos nem lettek jók. Az egészet sikerült teljesen szarul szerveznem, azt gondoltam, hogy itthon jól feliszom magam, és szépen odasétálok a rendelőbe vizeletvizsgálatra. Ez kb. egy húszperces séta lett volna, amiről azt gondoltam, hogy jót fog tenni korán reggel, ehelyett remegő kézzel téptem fel az OMV benzinkút ajtaját, mert majdnem becsináltam félúton. Úgyhogy a helyszínen megint csak cseppeket tudtam produkálni, amiben természetesen megint fehérvérsejteket mutatott a labor, de ez már nem is érdekel, én leszek a nő, aki úgy csinálja végig a terhességét, hogy egyszer nem sikerül neki egyetlen vizeletvizsgálat sem. Szóval ez a része érvénytelen lett, a cukros része, meg ahogy vártam, jó. Az endokrinológus viszont erre a vizsgálatra kérte a pajzsmirigykontrollt is.

És annyira emlékszem az érzésre, amikor nézzünk a portugál-magyar meccset az EB-n, és közben megjön az email a 2,7-es értékkel, hogy az milyen eufórikus élmény volt, hogy azt éreztem, hogy lám, minden rendben lesz, megoldottuk ezt a problémát is, és arra az érzésre is emlékezni fogok, hogy milyen volt, amikor ez a 4,1-es becsillagozott érték, a 82-as TPO-val megjött. Szar, kurva szar, a kanapéról nem bírtam felkelni, csak feküdtem ott, hogy dehát én mindent jól csináltam, bevettem a gyógyszert, szedtem a vitamint, jól vagyok, nem hízok, akkor mégis miért nem jók a számaim. A magas TPO-t ugye szelénhiány is okozhatja, és nem kell senkinek sem beütnie a google-ba, elmondom, milyen találatok vannak szelénhiány+terhességre: kis születési súly, bölcsőhalál.

Az endokrinológusom augusztusban ráadásul Kolumbiában volt, így még felhívni sem tudtam, a nőgyógyásszal tudtam konzultálni, aki annyit tudott tenni, hogy a kontrollig hátralévő időben fokozatosan megemelte 50-75-50-75 váltásban az l-tiroxint, illetve 100 mg szelént javasolt. Azt is elmondta, hogy ezek olyan finomhangolások, amiket a terhességek 99%-ban egyáltalán nem is figyelnek, és észrevétlenül maradnak, az esetemben tudunk róla, és tudjuk kezelni, ennek örüljek. Azt is mondta, hogy a bölcsőhalálnak nem lehet tudni az okát, és a szelénhiány is lehet az egyik feltételezett oka, és még sok minden más is. Ettől egy kicsit jobban éreztem magam, hogy legalább egy orvos mondott valamit telefonon, nem pedig a gyakorikérdések, de azért nem voltam nagyon feldobva, amikor mindenki kérdezte, hogy jaj de szép nagy már a hasad, minden rendben? Ilyenkor mégis mit mondjak?

Aztán végre eljutottam az endokrinológushoz is, aki azt mondta, hogy a TSH azért is romolhatott, mert ahogy a gyerek egyre nagyobb, egyre több mindent von el tőlem, és hogy jól tettük, hogy megemeltük a 75-re az adagot, a 30. heti ultrahangon meg kell nézni, hogy minden oké-e a gyerekkel, és ha igen, akkor 100-ra kell tovább emelni az adagot, de ez valahogy hatással lehet a gyerek szívére, ezért kell hozzá az ultrahangos ellenőrzés, hogy biztos minden oké. Ezt a részét nem pontosan értettem, erre majd rákérdezek a szülészorvosnál is, hogy itt mi van a gyerek szívével. A TPO-ra azt mondta, hogy ne izéljek már, a 80 egyáltalán nem számít magasnak, ő ezres meg tízezres nagyságrendű betegeket szokott kezelni, a 80 nem oké, szedjek rá szelént, D-vitamint, meg a kismamavitamint mindennap, és javulni fog. Na ez most megint jó, mert közben az orvos meg a védőnő azt mondta, hogy 20.hét után már ne szedjek vitamint vagy hogy max heti 2-szer szedjem. Mindegy, most akkor megint szedem naponta, legalább ezzel is úgy érzem, hogy teszek valamit. Szeptember 1-jén megyünk a dokihoz, akkor fogjuk látni megint a gyereket, mondhatjuk, hogy eléggé várom.