Voltunk orvosnál, amit mindig nagyon szeretek, ha tehetném, állandóan ultrahangra járnék. Egyébként soha eszembe sem jutott, hogy 4D ultrahangot csináltassunk, valahogy az idegenekétől is írtózom, olyan űrlényszerűek rajta a gyerekek és egyébként is, valahogy fura érzés látni egy meg nem született ember arcát, vonásait.
A saját ultrahangunknál is mindig csak azért izgulok, hogy mérjen jót a gép, hogy megfelelőek a méretei, keze, feje, lába, szíve, méhlepény, minden rendben van. Most is az volt az elsődleges, hogy a szívfrekvenciát kellett ellenőrizni, hogy a pajzsmirigyhormon emelése nem hatott-e rá, de 132, ami jó, méhlepény is tök jó állapotban van, erről kaptunk egy leletet, amit majd viszek az endokrinológushoz, és akkor majd a következő tsh lelet fényében eldöntjük, hogy kell-e emelni a gyógyszeremen. (Még mindig nem értem, hogy egy pajzsmirigyhormon hogyan lehet hatással bárkinek a szívműködésére, nekem ez magas.)
Itt kezdtem szomorkodni, hogy jaj most akkor nem kapunk fotót a gyerekről, mert a szívfrekvenciagörbére elpazaroltunk? Az orvos meg mondta, hogy dehogynem, nyom nekünk akkor képet, tessék, a talpáról:
itt van az arca, ahogy néz felénk, igaz, elég horrorisztikus, de azért látszik a homloka, a szeme, meg a szája, meg az orra.
Én itt teljesen lefagytam, mert ott volt a kijelzőn az én orrom, mind a három kerek puklival. Ettől egyszerre hatódtam meg és morzsoltam el egy könnycseppet, és ijedtem meg nagyon, hogy ezek szerint rám fog hasonlítani: eddig végig azzal nyugtattam magam, hogy az első gyerek az apjára hasonlít, úgyhogy nincs miért aggódnom, most meg tessék, ott van a gyerek arcának a közepén az én turcsi orrom:
A gépi adatok szerint a combja hosszú, a hasa kicsi, a feje nagy, itt kezdtem el megint könnyezni (fránya hormonok), hogy kész, ez én vagyok, nagy kerek fej, hosszú láb, turcsi orr. A képen viszont úgy látszik, mintha a talpán a mutatóujja hosszabb lenne, mint a hüvelyk, márpedig ez egyikünknél sincs így.
A sokkoló “találkozáson” kívül volt egy csomó hasznos információ is, úgy mint: szeptembertől az orvosom és a szülésznőm is a Péterfyben dolgozik, a Róbertben külsősök lesznek. Úgyhogy most hogy akkor fejben megszoktam, majd elengedtem az Istvánt, és helyette megbarátkoztam a Róberttel, most akkor megint van egy ilyen lehetőség, hogy mehetnék egy másik kórházba, ha akarok. Roland azt mondta, hogy ő fizikailag és lelkileg is képtelen még egy szülőszobát megnézni, ő mostmár csak abba az egy szülőszobába szeretne elmenni, ahol végre a gyereket is megkapjuk, és valahogy így érzek én is. Az mindenesetre jó hír, hogy a Péterfyben van koraszülöttosztály, ahol már a 32. héttől fogadnak, úgyhogy ha valamiért mégis megindulna a szülés a 36. hét előtt, akkor nem a területileg illetékes kórházba visz a mentő vadidegen orvosokhoz, hanem a választottakhoz a Péterfybe. Viszont ez azt is jelenti, hogy a Róbertben az aneszes felvételemet és a ctgmet is idegen orvosok készítik majd, a választottak majd a szülésemre jönnek csak be. Már persze, ha a Róbertbe járok ctg-re, mert mehetek a szülésznőmhöz is az Oktogonra, de borzasztóan csábító a Róbert közelsége, nem hinném, hogy 9 hónapos terhesen nagy kedvem lesz az Oktogonra bumlizni, amikor az utca végébe is mehetnék.
De ez még odébb van, addig még kétszer találkozom a szülésszel is, kétszer az endokrinológussal, egyszer pedig még a védőnő is házhoz jön majd. Szóval orvoslátogatásban és eseményekben gazdag hat hét következik, aztán befordulunk a célegyenesbe, és meglátjuk, mi lesz. A túlhordási protokollt is kérdeztem, hivatalosan a 40+7 nap az irányadó, de mivel nekem hosszú ciklusaim vannak (voltak), még további 1-2 nap simán rászámítható, most a gép egyébként november 20-at írt a terheskönyvbe pecsételt november 15 helyett, és hát ha anyukájáról vesz példát, akkor ugyebár a november 30 sem olyan elképzelhetetlen, de tényleg ne szaladjunk ennyire előre.
Még a szemésszel is kell találkoznom, hogy megnézze a szemfenekemet, és reményeim szerint csupa jót fog mondani, a terhességem alatt napi lencsére váltottam, és tök jól bevált, kezem, lábam nem vizesedik egyelőre, úgyhogy remélem, hogy a szemfenekem is rendben van, és nem fogja akadályozni a szülést. Ha mégis, akkor programozott császár lesz, az viszont garantáltan nem túlhordva, hanem még a 40 héten belül.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.