Közeleg a célegyenes, elkezdődött a szülésfelkészítő!

Nem is mi lettünk volna, ha nem késünk el. Igaziból még csak el sem késtünk, csak visszatérve a kismamaelbutuláshoz, valamilyen érthetetlen okokból úgy vettem fel a naptárba az eventet, hogy 10-kor kezdődik, miközben a nő megírta az emailben, hogy 9-kor vár minket. Ezt szerencsére reggel még csekkoltuk gyorsan, úgyhogy padlógázzal pontban 9-re értünk oda, ahol már az összes többi pár megteázva, levett cipővel ült néma csendben pengeszájjal. Mi meg beiszkoltunk égnek álló hajjal és borostásan, ráadásul Rolandnak hatalmasakat korgott az óra közben a hasa. Szerencsére szünetben volt keksz és alma, és csak a füle tört le annak a bögrének, amit véletlenül felrúgtunk.

Az első órán a táplálkozásról és a szülésről volt szó: a táplálkozás részét őszintén szólva nem tudtam mire vélni, hogy mi értelme van terhességem 30. hetében elkezdeni azzal paráztatni, hogy nem ettem elég halat meg májat meg tejterméket, főleg, hogy a szülésznőm tartotta, aki meg ugye nem dietetikus. Na mindegy, elment vele egy óra, én ezt nem tartottam olyan fontosnak. (Mondjuk nem akarom szépíteni: noha én kifejezetten nem látom magamat kövérnek, a jógán és itt is én vagyok a legnagyobb bálna a csoportban.)

A szüléses része viszont egyszerre volt nagyon hasznos és kicsit azért háborzongató, amikor azt mutogatta, hogyan is fér ki belőlünk az a gyerek (magzathenger! nagyon jó szó, fogom használni), hogyan miként tágulunk, mire figyeljünk, melyik szakasz miért fontos, hogyan szakadhatunk és hogyan varrhatnak, méhlepény, burok, köldökzsinór, őssejt, mindent elmondott. Jövő héten lesz egy egész film is! Lehetett kérdezni is, itt főleg kórházakról, kórházi protokollokról, csecsemőosztályokról kérdeztek, amiben nekem sok újdonság nem volt, hiszen az Istvánról és a Róbertről is tudtam már ezeket az infókat, az pedig reményeim szerint nem fog érinteni, hogy a Péterfyben csak fémpénzzel működik az automata, amiből műtősruhát vehet magának az apa, hiszen ide csak koraszülés esetén megyünk. Azt itt talán még nem írtam, hogy a szülésznőm tök rendes, mert az a terv, hogy bejön majd a ctg vizsgálataimra a Róbertbe, szerencsére mindkettőnknek nagyon kényelmes a közelsége. És végre valahára összetegeződtünk, ami nekem szintén fontos szempont volt.

Volt még egy “óra”, a mit kell vinni a kórházba, amit a Roland lázasan jegyzetelt, de nem vagyok erre rástresszelve, mert tényleg gyalog 10, autóval 2 perc a kórház, ha valamit itthon hagyunk, bármikor haza tudunk érte menni, meg nagyjából minden ponthoz, amit sorolt, mindig hozzátette, hogy “a Róbertben azt hiszem ezt adják, az fizetős kórház”.

Az az egy ijesztő dolog viszont kiderült, hogy van még egy kismama, akkor pont ugyanakkora van kiírva az én orvosomhoz és az én szülésznőmhöz, de a Péterfybe. Mindenesetre megbeszéltük, hogy szerinte neki előbb fog jönni, mert a gép neki már egyre korábbi időpontokat mutat, nekem meg ugye az az elméletem, hogy bent fog maradni, amíg csak tud, és a gép is november 20-at mutatott legutóbb. A lényeg, hogy ne egy napon szüljünk, majd egyeztetnünk kell a bábakoktél napját!

Az egész négy alkalom lesz összesen, plusz egy személyes konzultáció, a következő órán a szülőpozíciókat fogjuk átvenni, lesz majd szoptatós és gyerekgondozós alkalom is, és az egész 40 ezer forint, lehet fizetni egészségpénztári kártyával, azzal ugye jár a 20% szja visszatérítés. Egy icipicit túl van azon a határon, amit én még befogadhatónak tartok az ezoteriából és a homeopátiából, de bízom benne, hogy meg lehet beszélni, hogy én nem hiszek az ilyen kuruzslásokban, és nem beszélnek rá semmi olyanra, amit én nem szeretnék. Valamilyen érthetetlen okból babzsákokon kell ülni négy órán át, amit én kifejezetten rühellek, most sem sikerült rajta kényelmes pózt találnom, ami tartaná a hátamat, és ne gémberednének el a lábaim, de a késés miatt nem nagyon akartam már variálni, de hogy jövő héten behozom az előtérből azt a fonott széket, az tuti.