23. hét, volt ciszta, nincs ciszta

A lényeget megint ellőttem a címben, de voltunk nyaralni, úsztam természetes vízben és klóros medencében, ittam forralatlan kecsketejet, ezzel nem összefüggésben kilyukadt egy fogam, és igen, voltunk a havi kontrollon is az orvosnál. De kezdjünk mindent az elején.

Nyaralni mentünk! Igazság szerint fitt és energikus kismamának tartom magam, dolgozom minden nap, eljárok én még kocsmázni is, sőt két filmfesztivált is letoltam 14 és 20 hetesen, de itt jön a vallomás ideje: nagyon-nagyon elfáradtam benne. Érzem, hogy nincs már annyi energiám mint előtte volt, több alvásra, több ülésre, több rápihenésre van szükségem egy-egy feladathoz, mint korábban. És a feladat alatt olyanokat értek, mint felmenni egy lépcsőn, vagy egy gurulós bőröndőt magam után húzni. A terheskönyvem ezt úgy írja le, hogy egy kisbabagyárat igazgatok, és én vagyok benne az egyetlen alkalmazott is, úgyhogy érthető, ha teljesen elfáradok csak úgy a létezésben is. Úgyhogy semmit sem vártam jobban, mint a semmittevést.

Most először úsztam terhesen, ami marha fura érzés volt, mert valahogy az úszás is olyan mozgás volt, amitől totál elszoktam, de aztán kijönni a vízből meg még furább érzés volt, mert a lebegés után hirtelen először éreztem meg a hasam súlyát. A tóban még csak-csak volt valami fokozatosság, de amikor a medencéből kiléptem, azt éreztem, hogy rámszakadt most száz kiló. De úszni nagyon jó, és sokkal többet kellene, és sokkal többet fogok is! Esténként sétáltunk is, ami szintén elég jó élmény volt, és tökre rendszeresítenem kéne a napirendembe napi egy óra sétát, mert összehasonlíthatatlanul jobban érzem magam tőle. A magzatmozgásokat eddig is éreztem, de többnyire irodai üldögélés vagy ágyon henyélés közben jöttek a rugások, most viszont volt olyan, hogy én magam is mozgásban voltam, és a gyerek is, ami elsőre nagyon különös és kicsit ijesztő érzés is volt, hogy most álljak meg? üljek le? feküdjek le? vagy mit csináljak? De azóta már észlelem, hogy ez teljesen normális, mostmár nagy és erős a gyerek, nagyokat és erőseket tud rúgni, tök mindegy neki, hogy én éppen mit csinálok közben.

A nyaralás helyszíne egy biofarm volt az Őrségben, ahol reggelire hoztak minden helyi jót, többek között kecsketejet is, amivel csak lassan kerültem bizalmi viszonyba, Először érintetlenül hagytam, aztán belekortyoltam, majd ittam egy fél csészével (ez három nap történése), és nem lett tőle bajom, ahogyan a kecskesajttól sem, igaz, csak az egyik félét tudtam megenni, a másiknak annyira kecskeíze volt, hogy nem bírtam legyűrni. Igen, tudom, hogy nem iszunk forralatlan kecsketejet, pláne terhesen, de bízom benne, hogy ettől a pár kortytól azért nem lesz semmi komoly baja a gyereknek, és fontos volt az a tapasztalat, hogy ezek szerint a leghardcoreabb formájában is bennem marad a kecsketej, ellentétben a tehéntejjel, ami eddig mindig azonnal távozott. A terheskönyvem is azt írja, hogy azoknak, akik érzékenyek lettek a tejre a terhesség elején, érdemes később próbálkozniuk a tejjel, hátha idővel elmúlt az érzékenység, és azért valami kalciumot azért tök jó lenne fogyasztani, még akkor is, ha most minden szörnyűséget összeolvastam a kecsketejről. Az orvos azt mondta, nem ellenjavallt, és kitűnő kalciumforrás, szóval utánanézek majd, hol lehet kapni Pesten.

Márpedig kalcium az nagyon kell nekem és a babának is, mert sajnos kilyukadt az egyik fogam, és begyulladt az ínyem körülötte. A gyulladást lekezeltem, és az szerencsére elmúlt, de teljesen egyértelmű a lyuk mérete és érzékenysége is, amit nem hagyhatok tömés nélkül, és attól tartok, hogy a kezeléseket nem is fogja túlélni ez a béna kis fogam, és ki is kell majd műteni szegényt. Ezt is egyeztettem az orvossal, aki megerősítette, hogy kaphatok Lidocaint, és nyugodtan zárjam most rövidre a dolgot, amíg még bent van a gyerek, és könnyebben el tudok szabadulni a fogorvoshoz. Úgyhogy az eddigi orvosidőpontjaimhoz most akkor csatlakozik a fogdoki is.

A nyaralásról egyenesen az orvoshoz mentünk, perzselő kánikulában autóztunk oda, most először éreztem azt, hogy teljesen kicsinál a meleg, annyira felhevültem az autónkban, a vérnyomásom is 122 lett, ami esetemben ugye magasnak számít. Néztek vizeletet is, amire már megint nem számítottam, de szerencsére nem volt gond, a hőguta ellen sok pohár hideg vizet legurítottam, és azt is tisztáztuk, hogy a terheléses vércukorvizsgálat is egy olyan vizsgálat, ami egy teljes vizeletvizsgálatot is magában foglal. Itt kell most pluszban TSH-t és anti-TPO-t is nézni, ezt beírta az orvos a terheskönyvembe, erre kell most időpontot kérnem, és ennek az eredményével visszamenni az endokrinológushoz augusztus végén, majd a szülészhez szeptember elsején. A kettő között pedig megcsináltatni a fogam.

És megnézni a Róbert Kórház szülészetét is, mert mostmár egyre biztosabb, hogy bármennyire is megtetszett gondolatban az István, az már a múlté, és a Róbert a jövő. Úgyhogy akkor egyeztetek oda időpontot egy szülőszobavizitre, de az orvosom is elmondta, hogy higgyem el, hogy nem a függöny színe fog érdekelni vajúdás közben, de nem is az érdekel, hanem a csecsemőosztály (azt mondta, ez egy magánkórház, és az anya kérését teljesítik, ha kifejezetten kérem, nem fognak neki tápszert adni), vagy hogy milyen protokollok vannak pl császármetszésre (apa bejöhet a fejhez), stb. Azt is tisztáztuk, hogy betöltött 35. hét után tudnak ott fogadni, ha előtte van valami, azt megpróbálják megállítani, ha nem sikerül, akkor a legközelebbi koraszülött osztály a Podmaniczky úti MÁV-kórházban van.

A végén pedig volt ugyan ultrahang, de nagy bánatomra nem kaptunk most fotót. Pedig nemcsak hogy eltűnt az az átkozott ciszta, amivel nem is értem, hogy miért riogatnak egészséges és boldog anyákat, ha három hét alatt nyomtalanul és következmények nélkül el tud tűnni, de minden más is rendben volt. A gyerek most is írtó cuki volt, ásított egyett, meg csámmogott, majd a két kis öklét az arca alá tette és az oldára fordult. Fél kilósnak mérték, hosszú combúnak és továbbra is kislánynak.