Hello nyaralás, hello harmadik trimeszter

Nagyon vártam ezt a nyaralást, egyrészt mert a szigetes melókban sokkal jobban elfáradtam mint bármikor a korábbi években, másrészt pedig mindenki azzal traktált minket, hogy utazzatok sokat, mielőtt megszületik a gyerek, most vagytok utoljára kettesben. Az Őrségben töltött idő is nagyon fontos volt, anélkül a szigetes hajtást nem tudtam volna végigcsinálni, de a mostani, tengernél töltött hét még fontosabb lett.

Betöltöttem a 28.hetet, eljött hát a harmadik trimeszter, annak minden csodájával és kényelmetlenségével. A második trimeszteres sörhasamat elég könnyen tudtam kezelni, a sok múltbéli hízás-fogyás miatt nem volt akkora újdonság, hogy van egy kis hasam. Most viszont olyanok történnek, mint hogy elkezdett kifordulni a köldököm, napok kérdése, és volt köldököm, nincs köldököm. Ez eleve nagyon fura érzés, viszont jól lehet rajta mérni, hogy napról napra nagyobb a hasam, ahogy nyomja ki szegény ártalmatlan köldökömet. És nem tudom, hogy régen is ilyen ügyetlen voltam, hogy mindent elejtettem, vagy csak most hogy a földröl felvenni dolgokat nehézségbe ütkozik, tűnt fel. Szandálbekapcsolás, cipőfűzés, pedikűr - egy csomó olyan dolog, ami eddig a mindennapok része volt, hirtelen többszakaszos feladattá vált. Az alvásban pedig lassan az oldalfekvésnek is a végére érünk, és marad a felpolcolt háton fekvés, de ez még naponta változik, van, hogy iszonyú jót alszom az oldalamon, és van, hogy azt érzem, hogy egy mázsa súly húzza a hasamat. Volt már olyan éjszaka, ami gyomorégéssel és így álmatlansággal telt, a nagy melegben tett séták alkalmával volt, hogy be-beszúrt az oldalam, és olyan is volt, hogy párórával egy normál étkezés után falási rohamok törnek rám a semmiből. Ezek mind inkább furcsaságok, mintsem kellemetlenségek, szóval az eddigi héthónapnyi terhességemben panaszra tényleg semmi okom, ha ez a fránya pajzsmirigy nem lenne, akkor még túráztatni sem tudnám magamat.

A tenger! Hát az egy csoda! Oké, korábban úsztam már kacsaúsztató méretű tóban, és egy apró úszómedencében, de egyik sem hasonlítható ahhoz, hogy bemegyek a többméter mély tengerbe, és csak vagyok, és pár karcsapással könnyedén úszkálok ide-oda, háton, hason, ahogy éppen kedvem tartja. A szülész eddig is mondogatta, hogy menjek úszni, hiszen minél nagyobb vagyok, annál nagyobb lesz a víz felhajtóereje, de ezt csak most értettem meg, hogy ez mennyire fantasztikus dolog. Nagy bánatomra a Dagály szeptemberben bezár, úgyhogy még ki kell találnom, hogy ősszel hova fogok járni úszni. Erről akartam is csinálni (csináltatni) egy fényképet, ahogyan lebegek a tenger felszínén, de minden igyekezetünk ellenére úgy nézek ki a képeken, mint egy mozgássérült a gyógytornán, pedig én marha kecsesnek és könnyednek éreztem minden mozdulatomat a vízben. (És hogy mit szólt a kislány a tengerhez? Semmit. A kaján kívül nem nagyon érdeklik a dolgok olyan szinten, hogy reagálna rájuk.)

És hát a kaják! A halat egy héten maximum 2-3 alkalommal szabályt most nagyon durván felrúgtam, és kétpofára zabáltam a halat, a rákot, a polipot, a kagylót, a tintahalat, és sem az emésztésemnek nem volt kifogása, sem a kislánynak, sőt, amikor a legdurvább fehérjeterhelés (seafood cocktail előétel után kétszemélyes haltál) után olyan bukfenceket és öklözéseket produkált, hogy úgy éreztem, most kapott csak igazán erőre. A terheskönyv azt írta, hogy ha nagyon durva volt a terhesség elején a tejprobléma, érdemes kísérletezni, hátha javul: a kávéhoz ugyan kecsketejet vettünk (amit Szlovéniában simán árulnak a szupermarketben), de összesen három gombóc full tejszínes csokifagyit is letoltam a hét alatt, és az ég világon semmi bajom nem lett tőle, úgyhogy én most úgy értelmezem, hogy a kislány a “mindent mindennel” fázisában van az étkezésének, és bármi jöhet, csak kaja legyen. (Ezt a posztot félbe is kellett hagynom, mert az írása közben megéheztem.)

Egyébként sokat aludtam, olvastam, sétáltunk nagyokat, az Iphone lépésszámlálója szerint 12 km-eket mentem naponta, ami ahhoz képest, hogy egy munkanapon a hármat nem éri az összmozgásom, elég lendületesnek mondható, még ha ezt nyilván sok-sok árnyékos pihenővel is kell érteni. 2016 legjobb vásárlása egyelőre a leértékelt Nike futócipő, amit most utcára is hordok, és imádom. Voltunk Triesztben, Koperben, a portorozsi sóbányában, Ljubljanában és Bledben is, szóval bár sokat mentünk ide-oda, sok élményt szereztünk, azért pihentünk is.

Meg sokat beszélgettünk is. Nem tudom, hogy ez is azért most történt, mert közeledik a szülés, és mostmár gondolatban is többet foglalkozunk a szülés utáni dolgokkal, mint magával a terhességgel (ami nyilván kettőnk közül engem érint közvetlenebbül), de én úgy érzem, hogy érzelmileg is fontos volt ez a hét, egy csomó mindent meg tudtunk beszélni az érzéseinkről, félelmeinkről. Talán ezért is van, hogy most nincs ilyen nyaralás utáni depresszióm, mert nem a szürke hétköznapokba térünk vissza, hanem valami új vár ránk, amit izgatottan várunk mindketten.