20. hét, innentől hazafelé futunk

Mármint túl vagyunk a félidőn, innentől kezdve kevesebb van hátra, mint ami már mögöttünk van, futás közben szoktam ezzel biztatni magam: mosmár hazafelé futok, minden lépéssel egyre közelebb vagyok a végéhez. Jó sok orvosnál jártam az elmúlt hetekben, úgyhogy végigmegyek rajtuk, de rögtön az elején elmondom: túl vagyunk a 20. heti ultrahangon, minden rendben van, és biztos, hogy kislány.

Na de vissza az elejére: kontrollra mentem az endokrinológushoz a vadiúj pajzsmirigyleleteimmel, aki megerősítette, hogy igen, a fogyás és a tsh-szint csökkenése valószínűleg összefüggésben van, és nem kell miatta aggódni. A 2,7 jó értéknek számít, de kicsit dörmögött, hogy nem csináltak FT3, FT4 és TTO vizsgálatokat, de valójában ő nem írta rá a kórlapra, és hát a laboroknál, pláne a magánegészségügyben nagyon szigorúan veszik az ilyesmit, kötelezően csak akkor kell megcsinálni, ha kilógnék a normálértékből, az meg most egyáltalán nem igaz szerencsére. Mindenesetre kért még egy vérvételt, ahol akkor megnézik ezeket az értékeket is, de azt mondta, hogy ha itt mégis lenne eltérés, az csak annyit jelent, hogy a pajzsmirigyhormon mellé szelént is kell szednem majd. Illetve volt egy furcsa mondata, hogy a 24. hétig még figyeljek a görcsökre, de mivel egyáltalán nem szoktam görcsölni, ezért erre sajnos nem tudok figyelni semmilyen formában. Augusztusban találkozunk újra, addig szedjem a napi egy tablettát, és akkor megnézzük, hogyan változtak az értékeim, kell-e még a szelént hozzácsapni a reggeli vitaminadaghoz.

Voltam védőnőnél is, és persze megint kiment a fejemből, hogy ide vinnem kell vizeletet, ami egyáltalán nem meglepő annak fényében, hogy az Aldiban a bevásárlókocsiban felejtettem a százast, elfelejtettem bezárni a lakást, és a múltkor a megvásárolt, kifizetett vizet is a boltban felejtettem. Szóval a vizelet-, vérnyomásvizsgálat után volt a lényeg, a szívhang, ami ugyan egy gyerekkorunk tetrisére emlékeztető, játéknak ható eszközzel történt, de attól még szuper volt, mert mindig szuper hallani a szívverését (egy fizetős appot is letöltöttem a telefonomra, de sajnos csak 30-40 hét között ajánlják a használatát.)

Mindenki kérdez a magzatmozgásokról, amit eddig is határozottan éreztem, az ide-oda forgolódást, de mostmár határozott “rúgásokat” is érzek, amit nem neveznék azért rúgásnak, inkább csak egy kis kopogás, hogy hahó itt vagy? De annyira aranyosan, finoman, hogy teljesen oda vagyok érte, Rolandnak egyelőre hiába mutogatom, ő még nem tudja eldönteni, hogy ez már valami, vagy csak a leírásomat képzeli el. De a rúgásoknál is nagyon meglepődtem, hogy ennyire lent van és ennyire keresztben, és most a szívhangnál is feljebb kereste először a védőnő, és mondtam, hogy nézze meg legalul, mert ott szoktam érezni, és lám ott volt. Tanácsadásként most a szédülésről kérdeztem, mert azért sokszor előfordul, hogy felugranék, hogy gyorsan elintézzek valamit, és akkor gyorsan megállok és megkapaszkodom valamiben. Ez a terhesség alatt teljesen normális, a terheskönyvem is azt írja, hogy ilyenkor az az elsődleges, hogy a babának menjen a vér, én meg tudok kapaszkodni, ha kimegy a vér a fejemből, úgyhogy deal with it, a védőnő azt tanácsolta, hogy amikor csak lehet, sétáljak ácsorgás és üldögélés helyett (buszravárás, hosszú telefonbeszélgetések), és akkor talán jobb lesz a keringésem. Vele szeptember elején találkozunk legközelebb, mert az augusztusi szabadságaink pont ütik egymást, aztán októberben már lakásra jön, szóval addigra kell valamit virítani, hogy már készen állunk a babafogadásra is, ami jelen formájában egyáltalán nem igaz.

(Voltunk viszont a Mamas & Papasban, mert 60%-os leárazás volt, nekem meg az alvás egyre nagyobb problémát jelent a növekvő hasam miatt, és sportfogadáson nyertem 12 ezer forintot, úgyhogy vettünk belőle egy szoptatóspárnát, amivel most még ugye aludni tudok úgy, hogy az alátámasztja oldalfekvésben a hasamat. Egyébként tök kényelmes, Roland is szeretne magának egyet, ahogyan én is örömmel értesültem, hogy bizonyos hintalovak szerencsére 100 kilóig strapabíróak. Szóval a Mamas & Papas volt életünk első bababoltja, ahol egyáltalán megláttuk, hogy milyen babakocsikból, hordozókból, kiságyakból, bölcsőkből lehet választani, Roland teljesen elhűlt a pihenőszék intézményén, az igaz, hogy felnőtteknek is gyárthatnának olyat, ami nemcsak ráz, de még színes fényeket is vetít. Persze nyilván nem a M&P-ban fogunk mindent bevásárolni, de arra megint jó volt, hogy fejben elkezdjünk a bútorvásárlásra hangolódni, azóta nézegetjük a babakocsikat, méricskéljük a hálószobát, plusz elkezdtük már megkapni a kölcsöncuccokat is, mint például babakád, sterilizáló, stb.)

Rögtön a védőnő másnapján kora reggel mentünk a Rózsakertbe Elekes Tiborhoz. Reggel hétre volt időpontunk, a bevásárlóközpont még nem is volt nyitva, így a liftek sem működtek még, gyalog kellett felmennünk, aminek csakis és kizárólag azért van jelentősége, mert 118-as vérnyomást mértek a szokásos 100-as helyett. Ugye a múltkor lefényképeztek, hogy az asszisztens megismerjen, így név szerint köszöntöttek és vártak már minket, némi adminisztráció és vérnyomásmérés után jött is a vizsgálat. (Ide természetesen megint teli hólyaggal jöttem, mert nem akartam úgy járni, mint a védőnőnél előző nap, de akkor most leírom, hogy nem, a genetikai vizsgálatokon nem kell vizeletet adni.) A kora reggeli időpontra való tekintettel nem volt szonográfus, aki az előszűrést végezné, hanem Elekes Tibor végezte a vizsgálatot, és mindent kommentált, magyarázott. Lehet, hogy csak jó sajtója van, és a barátnőim szerint talán túldimenzionálom őt, de a vizsgálat során alaposnak és lényegretörőnek tűnt. Mindent megnézett a gyereken, akiről akkor mostmár végképp tudjuk, hogy lány, és bár az agyában van egy icipici kis ciszta, azt is elmondta rögtön az elején, hogy ne ijedjek meg ettől, ennek nincs jelentősége és a végén részletesen el fogja mondani, hogy miért. De előbb végigment mindenen, egy kis csokival megint kellett ébreszteni a kislányt, de lenyűgöző látni azt a technikai profizmust, ami a Rózsakertben van, még valami olyan vetületet is megnézett a gyereken, amit “most mutattak be egy világkongresszuson” - amin persze röhögtünk utána, de azért tök jó tudni, hogy ő tényleg egy up-to-date szakember, éppen ezért engem maximálisan megnyugtatott mindaz, amit a cisztáról mondott, hogy egy csomó gyerekben van ilyen, nem lehet tudni, hogy miért, és általában eltűnik a 30. hétre, felszívódik, kinövi, nem tudni. Igen, az Edwardsnak is ez az egyik tünete a százból, de mivel a többi adatunk teljeséggel rendben van, ez csak egy kis eltérés, ami nem tudják, mire utal, az is lehet, hogy arra, hogy “kiemelkedő érzelmi intelligenciája lesz”, amit én már persze úgy értettem bepárásodó tekintettel, hogy az orvos szerint kiemelkedő érzelmi intelligenciája van a még meg sem született gyerekünknek. A genetikai időszaknak vége, a 30. héten már csak az apróbb rendellenességeket, érszűkületeket, stb ellenőrzik majd, mostantól hivatalosan is élvezhetem a terhességemet, úgyhogy így fogok tenni.

Kár, hogy a Dreher24 ízesítés nélkül egyenesen ihatatlan, az Erdinger meg csak simán szar, maradnak az ízesített radlerek és a Gösser Naturbier.