Az én számításaim szerint a 8. héten jártunk már, amikor végre elmentünk az orvoshoz. Két barátnőm is nála szült, így én is őt választottam, és egyelőre nem bántam meg. Az orvoshoz már rengeteg kérdéssel érkeztünk, de még előttünk állt a pillanat, amitől nagyon tartottam, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy valami probléma van. Rolandot is felkészítettem, hogy ez az első vizsgálat még hüvelyi ultrahang lesz, hogy ne lepődjön meg, és hogy igyekezzen a fejemhez állni, de végül hasi ultrahanggal próbálkoztunk először, és ott volt feketén-fehéren a gyerek, 9 hetesen. Megvolt mindene, ami ilyenkor szükséges, és már a szívhangját is hallhattuk, ami pont olyan, mint amilyen a filmekben, nagyon megható és emlékezetes, én is teljesen elérzékenyültem. Kaptunk róla egy fényképet is, de csak fotópapírra, ami évek múlva el fog halványulni, úgyhogy megkérték az apukát, hogy fényképezze le a kijelzőt, aki ugyan lefényképezte, de később azért el kellett neki magyarázni, hogy pontosan mi is látható a képen.
És hogy hogyan lehetséges a 9. hét? Igazság szerint ez egy február 25-i fogamzást jelent, ami egyrészt simán lehetséges, másrészt nekem azok a napok tényleg annyira egybefolynak, és annyira a munkára koncentráltam, hogy egyszerűen fogalmam sincs, hogy azon kívül mi is történt velem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.