A pajzsmirigyemről

Még januárban voltam egy teljes kivizsgáláson, aminek az eredményét februárban kaptam meg, és ott volt rajta, hogy pajzsmirigy-hormonszintem (TSH) pont a határértéken van. Ekkor azt is hittem, hogy hát akkor ezért nem voltam terhes Berlinben, és hogy akkor ezzel kell valamit kezdeni. Csakhogy mire elkezdtem volna foglalkozni az egésszel, pont terherbe is estem, így azzal a súlyosbítással kellett nekiállni a kezelésnek, hogy közben már terhes vagyok.

Az első időszak iszonyatos stresszfaktorát ez nem könnyítette meg, hiszen elolvastam az interneten, hogy mit is jelent a terhesség idején a pajzsmirigy-alulműködés: vetélési kockázatot. Szóval el lehet képzelni milyen idegállapotban voltam, folyamatos rémálmok gyötörtek, rendszeresen felriadtam éjszaka, és aztán nem tudtam visszaaludni, mert folyamatosan járt az agyam.

Előbb a nőgyógyász írt fel nekem napi fél szem L-tiroxint, majd amikor már lett terheskönyvem, védőnőm és háziorvosom is, akkor ők is beletették magukat és az álláspontjukat a közösbe, ami természetesen folyamatos ellentmondásban volt. Ráadásul az első trimeszteri vérvételemen ismét nem lett túl jó a TSH szintem, de továbbra is csak a felső határtéken, úgyhogy felkerestem végre egy endokrinológust, aki óriási szerencsémre nemcsak endrokrinológus, de történetesen szülész-nőgyógyász is. Vele egyeztetve emeltük meg az adagot napi egy tablettára, rendelt pajzsmirigyultrahangot, és nyugtatott meg, hogy ha sikerült teherbe esnem és eddig nem vetéltem el, akkor elvileg további gondot nem jelenthet az alulműködés, de azért jó lenne javítani a TSH számaimon. És ettől ha egy nagyon picit is, de határozottan jobban éreztem magam, azóta is szedem a gyógyszert és várom a következő vérvételt, ahol reményeim szerint már jobbak lesznek a számaim. Az egyetlen nehézség, hogy a gyógyszert éhgyomorra kell bevenni, és fél órával később ráenni, de három hónap alatt mostmár tökre hozzászoktam a reggelihez, még ha korábban ez egyáltalán nem volt a reggeli rutinom része.