16. hét: Védőnőnél, másodszorra

Azt hiszem, tényleg fontosabb a jó védőnő mint a jó háziorvos. A háziorvosnak most egy jó ideig a közelébe sem kell néznem, a védőnőhöz viszont havonta kell járnom. Egyébként is hasznos, meg az anyasági támogatást is csak akkor vehetem igénybe, ha legalább négyszer voltam terhesgondozáson. Ebből kettő már pipa, és a harmadikra is van időpontom.

A védőnő tényleg jófej, emlékezett az utazásomra, kérdezte, hogy sikerült az út, hogyan bírtam a hosszú autózást, és aztán érdeklődve hallgatta, amikor elmeséltem, hogy mi minden történt velem azóta. A genetikai ultrahang eredményeit részletesen átnézte, és ő is mindenre csak annyit tudott mondani, hogy ezek a jónál is jobb adatok, na örül, hogy az ég világon semmi ok nincs az aggodalomra. (Már csak azt nem értem, hogy ha ezek a jónál is jobb adatok, ahogyan a szonográfus is jelezte a vizsgálat alatt, akkor a validáló orvos hogyan lehetett akkora paraszt, hogy ezt nemcsak hogy nem mondja, hanem még "beteg gyerekkel" is riogat. Próbálok túllépni rajta, de minden egyes alkalommal felbasz, amikor eszembe jut.)

Az első trimeszteri vér- és vizeletvizsgálat eredményeit is alaposan átnézte, elmagyarázta, hogy melyik adat mit jelent, melyiknél kell megijedni, ha csillagozva van, és melyiknél nem akkor sem, ha csillagozva van, mert egy másik adatból kiderül, hogy nincs semmi probléma. A vércsoportosnál is ugyanígy járt el, és velem együtt nagyon örült, hogy sikerült olyan endokrinológust találni, aki egyben szülész-nőgyógyász is, azt mondta, hogy a szülés után még fontosabb lesz majd, hogy rendszeresen vizsgálják a pajzsmirigyem, mert a szüléstől teljesen meg tud bolondulni, úgyhogy bomba találat ez a doki.

A legjobb ekkor még hátravolt, a méredzkedés. Ugyanis a digitális mérlege szerint 74 kiló vagyok, ami pont két kilóval kevesebb annál, amit a januári kivizsgálásomon mértek, és négy kilóval kevesebb, mint ami a terhességem első hónapjaiban voltam. Ez azért örömteli hír, mert nyilvánvalóan az életmódomon semmiben sem változtattam, de ezek szerint a megemelt pajzsmirigy gyógyszer annyit mindenképpen elért, hogy a teljesen értelmetlen és funkciótlan hízásom végre megállt. Két hét múlva megyek kontrollra, és nagyon remélem, hogy végre kicsit jobb adatokat produkálok, ezt most jó előjelnek veszem. És még mielőtt bárki félreértené: eszem én rendesen, reggelit, gyümölcsöt, bőséges ebédet, bőséges vacsorát, jó az étvágyam, most minden kaja jól esik. 

Két dologban kértem a védőnő segítségét: az egyik a kínzó allergia, ami ugyan korábban is érintett, de nagyon enyhén, 1-2 tüsszentésben merült ki, de a hétvégén a Balatonon nagyon kritikus volt a helyzet, az üdülőben virágzó nyárfa kétvállra fektetett. Egy szemcsepp(!) és a tengervizes orrspay 1:1 arányú keverékét ajánlotta, amit állítólag már számos kisgyereken és kismamán tesztelt sikerrel, nincs benne antihisztamin, hiszen ilyenkor az nem ajánlott, de azért valamennyire tisztít és enyhíti a tüneteket.

A másik a hasogató fejfájás, ami napok óta nem múlik el, hiába iszom eleget, hiába eszem eleget, hiába szedem mostmár lapszámra a magnéziumot. Estére olyan a fejem, mintha két satu szorítaná, pedig korábban sosem voltam fejfájós, most meg annyira hasogat, hogy hétfőn még a hideg borogatáson is elgondolkoztam. Azt mondta, hogyha nagyon kritikus a helyzet, akkor inkább vegyek be valami ibuprofént, de összefüggésben lehet az allergiával is, és lehet, hogy ha sikerül a napi 150 orrfújást lecsökkenteni, akkor a fejem is kevésbé fog fájni. Ma ettem egy bountyt, és akkor úgy kb öt percig nem fájt a fejem. Sajnos a frontokkal szerintem szorosabb összefüggésben van a dolog, az elkövetkezendő napok elég nehezek lesznek sajnos. A Ben Gay krémet javasolta még, hogy próbáljam ki előbb alkaromon, hogy nem vagyok-e rá allergiás (pro-tipp!), és ha nem, akkor halántékra, állra dörgöljem, mert ez az erős mentol belélegzése is enyhíthet, ilyen értelemben a sima kínai balzsam is megér egy próbát, hátha.